Vic: Nem tudom
 
 
Nem tudom, miért bánt ennyire
Hogy nem vagy itt
A várakozás lassan megorjít
És mégsem teszek ellene
 
Nem tudom, miért fáj oly nagyon
Hogy számodra semmi sem vagyok
Nem több mint egyetlen perc a napból
Mely unalmasan száll tova
 
Nem értem önmagam, se mást
A várt vádló tekintetek sem szabnak gátat
Hogy belemenjek és játsszak
Valamit, mi veszélyes s biztosan elbukok
 
Nehéz a levego és bántó minden gondolat,
Nem adsz jelet, nem írsz, s nem hagysz
Üzenetet vagy bármi mást
Mivel érezném, hogy gondolsz rám
 
Bánt, hogy nem tudom pontosan
Mi az, mit érzek, s miért fáj
Nem értelek téged s önmagam
Kétségbeejto e táras magány
 
Míg nem voltál így nekem
Addig nem sajgott belül semmi sem
De most fáj és éget, oly nagyon,
Hánykolódok éjjel, s taszítom nappalom
 
Nem számít s mégis fontos az
Hogy tarts meg két karodban,
Csendbe, hallgatag
Szavak nélkül suttogd el, mire vágysz:
 
Te rám és én is terád