Vic: Nem tudom     Nem tudom, miért bánt ennyire Hogy nem vagy itt A várakozás lassan megorjít És mégsem teszek ellene   Nem tudom, miért fáj oly nagyon Hogy számodra semmi sem vagyok Nem több mint egyetlen perc a napból Mely unalmasan száll tova   Nem értem önmagam, se mást A várt vádló tekintetek sem szabnak gátat Hogy belemenjek és játsszak Valamit, mi veszélyes s biztosan elbukok   Nehéz a levego és bántó minden gondolat, Nem adsz jelet, nem írsz, s nem hagysz Üzenetet vagy bármi mást Mivel érezném, hogy gondolsz rám   Bánt, hogy nem tudom pontosan Mi az, mit érzek, s miért fáj Nem értelek téged s önmagam Kétségbeejto e táras magány   Míg nem voltál így nekem Addig nem sajgott belül semmi sem De most fáj és éget, oly nagyon, Hánykolódok éjjel, s taszítom nappalom   Nem számít s mégis fontos az Hogy tarts meg két karodban, Csendbe, hallgatag Szavak nélkül suttogd el, mire vágysz:   Te rám és én is terád