Stefan: Forgassuk újra   Mutatok neked egy képet Mondjuk azt hogy én vagyok rajta És tényleg Meg jellemvonások az arcon Olvasol a gondolataimban látom Az orrom kis napsütötte Képekkel teli vége Hajj rá Hajj rá Még lehetek az új világ része És ha nem akarok? Csak vergõdni itt a sorsban Kapukat nyitni másoknak Nézni ahogy átmentek rajta sorban Egy kapucnis egy tollas nõ meg Meg egy túláradó szólam Fanfár miegymás filmes Kétórányi mellékes kellék Na most akkor rakd össze Rázzd meg Aztán nézzük hol is lennék Ahha ott az a kis pötty a sokban Na jó fessük át a hátteret újra Derített fény az arcra Ide tegyünk egy virágot Ott cseréld le azt a kabátot Egy feszes kebles macát Ültessünk a padra Az kell oda mert anélkül Olyan üresnek hatna Így se sokkal jobb De majd jön az izgalom sorra És lendíti az eseményt a holtponton túlra Besûrüsödõ látomásos képek Emlékezetbõl visszatérõ Romantikus esti fények Ráhatnak és kiemelnek téged A színkontraszt még nem a legjobb tényleg Fordítunk egyet a nézõponton Így már azonnal látható hol van A hajó a horizonton És rázár a blende felhúzzuk egy kissé A szoknya alját mintha véletlen lenne Én igazítok a szemüvegen és átnézek rajtad Kedves a mosolyod ma otthon hagytad Na nem baj jó lesz csak forgassunk végre Ember hogy lesz ennek sztorinak hepi a vége És fanfár kapu tömeg át rajta Ne lökd fel a virágot A maca csak kellék a hangra koncetrálj Mintha én is ott lennék Pillanatra vársz míg ellebeg az emlék Kitart vár ahogy beúszik a harmónia Hold szellõ távoli hang pár nevetõ vendég Nagyszerû Akkor hát ezzel is meglennénk...   © Minden jog fenntartva! novatex@freemail.hu