FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS! - 1. figyelmeztetés
 
 
Tisztelt pénzintézet!
 
Éppen olvastam izgatott hangvételû levelét a tartozásomról, amelynek kiegyenlítése - az Ön becses véleménye szerint - már jó ideje aktuális lenne. Levelében Ön bizonyos nehézségeket helyezett nekem kilátásba, amennyiben nem fizetek. Ha már nehézségekrõl beszélünk, úgy szeretném Önt röviden felvilágosítani:
1957-ben kölcsönpénzbõl vásároltam egy fûrésztelepet, 1958-ban egy ökrös szekeret, egy rönkszálIító szánt, két lovat, valamint sörétes puskát, traktort, revolvert és két vemhes kocát. Egy évre rá leégett a fûrésztelepem, csak egy rakás hamu maradt belõle. Az egyik lovam felfordult, a másikat hagyta éhen dögleni az a gazember, akinek kölcsönadtam volt. Mindezek hatására mélyen vallásos emberré váltam. 1960-ban elhunyt apám, a testvéremet pedig felakasztották lókötésért. Az egyik szomszédom fia felcsinálta a lányomat, 440 márkát fizettem a lódoktornak, hogy ne zabigyerek legyen a rokonom. 1962-ben a feleségem megszökött egy négerrel, de legalább hagyott nekem emlékül két félvér gyermeket. Ekkor házasodtam össze a cselédlányommal, hogy így tudjam csökkenteni a költségeket. Sajnos õ frigidnek bizonyult, nemigen tudott elélvezni, ezért orvoshoz fordultam tanácsért, aki azt javasolta, hogy jobban izgalomba kell hoznom feleségemet, amikor közeledik a csúcshoz. Ennek érdekében magammal vittem a sörétes puskámat az ágyba és amikor elérkezettnek láttam az idõt, kidugtam a puskacsövet az ablakon és meghúztam a ravaszt. Az eredmény az lett, hogy feleségem az ágyba szart, nekem nem ment el, és agyonlõttem a legjobb tehenemet. 1963-ban leégett az összes megmaradt épületem, inni kezdtem, de csak akkor hagytam abba, mikor már nem maradt másom, csak egy vízálló órám, és a vesebajom. Ezután sokáig mást sem tettem, mint felhúztam az órámat és pisiltem. A rákövetkezõ esztendõ sem volt jobb. Vásároltam egy trágyaszóró gépet és egy kombájnt, de a vihar átsodorta mindkettõt a szomszéd községbe. A nejem elszökött egy házalóval, a fiam kitörölte az ülepét egy patkányméreggel átitatott kukoricacsutkával, egy másik semmirekellõ pedig ellõtte az oklevéllel díjazott tenyészbikám heréit.
Jelenleg olyan szegény vagyok, hogy amennyiben a szarás pénzbe kerülne, úgy inkább hánynom volna muszáj. Számomra a pénzszerzés pillanatnyilag ugyanolyan nehézségeket okoz, mintha kötõtûvel próbálnék vajat nyomni egy vadmacska seggébe. Ön pedig, kedves Uram, azzal fenyegetõzik, hogy nehézségeim támadnak, amennyiben nem fizetek...
Ehhez nincs más hozzáfuznivalóm, minthogy sok szerencsét kívánok a próbálkozásához!
 
Maradok tisztelettel...