|
FIZETÉSI FELSZÓLÍTÁS! - 1. figyelmeztetés
Tisztelt pénzintézet!
Éppen olvastam izgatott hangvételû levelét a tartozásomról,
amelynek
kiegyenlítése - az Ön becses véleménye szerint - már jó ideje
aktuális
lenne. Levelében Ön bizonyos nehézségeket helyezett nekem
kilátásba,
amennyiben nem fizetek. Ha már nehézségekrõl beszélünk, úgy
szeretném
Önt röviden felvilágosítani:
1957-ben kölcsönpénzbõl vásároltam
egy
fûrésztelepet,
1958-ban egy ökrös szekeret, egy rönkszálIító
szánt, két
lovat, valamint sörétes puskát, traktort, revolvert és két vemhes
kocát.
Egy évre rá leégett a fûrésztelepem, csak egy rakás hamu maradt
belõle.
Az egyik lovam felfordult, a másikat hagyta éhen dögleni az a
gazember,
akinek kölcsönadtam volt. Mindezek hatására mélyen vallásos
emberré
váltam. 1960-ban elhunyt apám, a testvéremet pedig
felakasztották
lókötésért. Az egyik szomszédom fia felcsinálta a lányomat, 440
márkát
fizettem a lódoktornak, hogy ne zabigyerek legyen a rokonom.
1962-ben a
feleségem megszökött egy négerrel, de legalább hagyott nekem
emlékül két
félvér gyermeket. Ekkor házasodtam össze a cselédlányommal,
hogy így
tudjam csökkenteni a költségeket. Sajnos õ frigidnek bizonyult,
nemigen
tudott elélvezni, ezért orvoshoz fordultam tanácsért, aki azt
javasolta,
hogy jobban izgalomba kell hoznom feleségemet, amikor
közeledik a
csúcshoz. Ennek érdekében magammal vittem a sörétes
puskámat az ágyba és
amikor elérkezettnek láttam az idõt, kidugtam a puskacsövet az
ablakon
és meghúztam a ravaszt. Az eredmény az lett, hogy feleségem az
ágyba
szart, nekem nem ment el, és agyonlõttem a legjobb tehenemet.
1963-ban
leégett az összes megmaradt épületem, inni kezdtem, de csak
akkor
hagytam abba, mikor már nem maradt másom, csak egy vízálló
órám, és a
vesebajom. Ezután sokáig mást sem tettem, mint felhúztam az
órámat és
pisiltem. A rákövetkezõ esztendõ sem volt jobb. Vásároltam egy
trágyaszóró gépet és egy kombájnt, de a vihar átsodorta
mindkettõt a
szomszéd községbe. A nejem elszökött egy házalóval, a fiam
kitörölte az
ülepét egy patkányméreggel átitatott kukoricacsutkával, egy másik
semmirekellõ pedig ellõtte az oklevéllel díjazott tenyészbikám
heréit.
Jelenleg olyan szegény vagyok, hogy amennyiben a szarás
pénzbe kerülne,
úgy inkább hánynom volna muszáj. Számomra a pénzszerzés
pillanatnyilag
ugyanolyan nehézségeket okoz, mintha kötõtûvel próbálnék vajat
nyomni
egy vadmacska seggébe. Ön pedig, kedves Uram, azzal
fenyegetõzik, hogy
nehézségeim támadnak, amennyiben nem fizetek...
Ehhez nincs
más
hozzáfuznivalóm, minthogy sok szerencsét kívánok a
próbálkozásához!
Maradok tisztelettel...
|