Hivatal   - Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem. - Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérõ ûrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt... - Tessék. - ...Tessék? Mi az, hogy tessék? - Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul. - És kínaiul? - Természetesen. - Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát? - Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni. - Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlõdését csecsemõkorától napjainkig legalább félévenként. - Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret? - ...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst. - É'voilá! - Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemõ volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs. - De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Ugyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon. - Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál? - ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj? - Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne. - Csak vicceltem. Itt van. - A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent elõad? Egy mobil irattárral közlekedik netán? - Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Gyõztem. Kérem azt az olvasójegy igénylõ ûrlapot. - ...Dehát...izé...elfogyott... - Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni? - Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illetõ. Még három nap van hátra. Van magának szíve? - Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam? - Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylõ lapja. Gratulálok. - Hurrá, és most mi a teendõ? - Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy senkinek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.