Kedves lányom!
 
Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk.
 
A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az elõzõ lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem mûködik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belõle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt.
 
A múlt héten csak kétszer esett az esõ, egyszer három, egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem õket a kabát zsebébe.
 
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
 
A nõvérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
 
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de õ hosiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották.
 
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
 
Csókol szeretõ anyád
 
Ui. Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.