Programozó vagyok.
Kevesen hitték, hogy valaha is az leszek, amikor "FEDEZÉÉÉKBEEE!" felkiáltással az asztal alá bújtam, majd egy idõ múlva, a monitorra pillantva megkönnyebbültem, hogy "Húúú. Ez most sikerült."
Az íráshoz is van némi közöm. Már írtam gyerekkönyveket. Igaz, csak véletlenül. De most is egy könyvet írok. Az oldalszámok már megvannak, csak a többit kell hozzáírni. A szabadidõmben szájharmonikázok is. Az a baj, hogy csak úgy tudok rajta játszani, ha beülök az autómba, jó gyorsan hajtok, és a szájharmonikát kidugom az ablakon. Már háromszor letartóztattak gyakorlásért. Nemrég új motort szereltek a kocsimba. A régit azonban elfelejtették kivenni, úgyhogy most akár 300 km/óra sebességgel is tudok hajtani. *Csodálatos* hangja van a harmonikának! Sajnos a rendõröknek nem tetszik a száguldozásom. A múltkor is megállítottak, mert nem álltam meg egy STOP táblánál. "Nem látta a STOP táblát?" kérdezte, én meg mondtam, hogy "De, de nem hiszek el mindent, amit olvasok." Egyébként a jogosítványomban direkt van egy elmosódott fénykép. Igy amikor a rendõr elkéri, egy ideig nézi, közelíti, távolítja, aztán visszaadja, "Tessék, mehet tovább." Amikor a rendõrök felidegesítenek, akkor szeretem felvenni a stopposokat. Ha beszálltak, szólok, hogy "Kapcsolja be a biztonsági övet. Ki akarok próbálni valamit. Egy rajzfilmben láttam, de szerintem meg tudom csinálni..." Rajzfilmekrõl jut eszembe, második születésnapomon nagyon szomorú voltam. Egy év alatt a duplájára nõtt az életkorom. Ugy számoltam, hogy hat évesen már 30 fölött leszek. Aztán egyszer, szintén születésnapomra, kaptam egy távirányítós garázsajtó-nyitót. Ezt értsd szó szerint. Becsukni nekem kell kézzel, ez csak nyitni tudja. De azért ma már élni se tudnék a modern technika nélkül. Például, vettem egy számológépet. Most már nem tudok nélküle összeadni. Vettem egy helyesírásellenõrzõt. Most már nem tudok helyesen írni nélküle. A múltkor vettem egy hajszárítót. Azóta nem szárad meg a hajam magától. Persze az újdonságoknak is megvan a hátránya. Rosszabb idõkre gondolva vettem egy zacskó vízport. Csak nem tudom, hogy mit kell hozzáadni. Meg aztán a múltkor eltörtem a kezem, amikor össze akartam csukni az ágyamat. Késõbb kiderült, hogy ez nem az a fajta, amit össze lehet csukni.
Elmentem egy kaszinóba, hogy szerencsét próbáljak. Nagy vitába keveredtem a rulettasztalnál, hogy én mit tartok páratlan számnak. Szóval, miután innen kidobtak, egy barátomhoz mentem. Nõnemu, és nudista. Ezt már a lakásról is lehet látni. A fürdõszobának nincs ajtaja, és a falakon átlátszó tapéta van. Szeret sztriptízpókert játszani. Amikor veszít, akkor mindig fel kell vennie valamit. Aznap este is pókereztünk. Sajnos csak Tarot kártya volt kéznél. Full House-om volt, négyen meghaltak. Azon az éjszakán elég késõn értem haza. Már másnap éjszaka volt.
Otthon, van a falon egy kapcsoló, ami nem csinál semmit. Néha azért ki-be kapcsolgatom, csak hogy ellenõrizzem. Nemrég felhívott valaki Németországból, és azt mondta, hogy hagyjam abba. Egyébként a plafonra fel van festve az összes emeleti szoba képe. Ugyhogy soha nem kell felmennem az emeletre. A tükrökre pedig papírcsíkokat ragasztottam. Az ember legyen mindig óvatos, nehogy egyszercsak véletlenül átsétáljak egy másik dimenzióba.
Szeretek ruhákat vásárolni. Az tetszik, amikor odajönnek hozzám, és megkérdezik, hogy "Segíthetek valamit?" Mindig azt mondom, hogy "Igen, van Önöknek olyasmi, ami nekem kell?" Erre általában megkérdezik, hogy "Hogy értem azt, hogy van-e nekünk olyasmi, ami Önnek kell?" "Hé, Maga kezdte ezt az egészet!" Néha odáig is eljutunk, hogy a méretet kérdezik. "Extra közepes." Errõl jut eszembe, a múltkor áramszünet volt a bevásárlóközpontban. Húsz ember rekedt rajta a mozgólépcsõn.
Egy pár napja kaptam egy képeslapot. A Föld volt rajta, az ürbõl lefényképezve. A hátulján felirat: "Bárcsak itt lennél." Van egyébként egy térképem Magyarországról. Valódi méret. Az van ráírva, hogy "1 méter = 1 méter". Az elmúlt nyarat azzal töltöttem, hogy összehajtottam. Van egy teljes méretu térképem a világról is. Ezt csak ritkán nyitom ki. Ha megkérdezik, hogy hol lakom, csak annyit mondok, hogy "E6".
A TV-ben láttam egy természetfilmet. Azt mondták, hogy a kiwi (ami köztudottan egy madár) a saját súlyával megegyezõ súlyú ételt eszik meg naponta. A barátom azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon hogy méri a súlyát a megett ételnek. Micsoda hülye kérdés. Sehogy. Egyszeruen megesz egy másik kiwit. És ha már a madaraknál tartunk: nagyon jó dolog, hogy van gravitáció. Ha nem lenne, akkor a döglött madarak egyszeruen fennmaradnának a levegõben. A vadászok teljesen összezavarodnának. Errõl jut eszembe, vettem egy ilyen kis vackot az autómra, ami egy bizonyos frekvencián állandóan hangokat ad, és ha erdõn mész át, nem ugranak eléd a szarvasok. Véletlenül fordítva szereltem fel. Az erdõt elhagyva, egy egész csorda szarvas futott utánam.
Nyaralni készültem. A biztosítónál ki kellett töltenem egy rövid nyomtatványt. "Baleset esetén értesítendõ:" volt az egyik rovat. Beírtam, hogy "ORVOS". Más mit tudna csinálni? A Bermuda háromszöget akartam megnézni, de ez sajnos nem sikerült. Azt mondták, hogy megunta ezt az éghajlatot, és az északi-sarkra költözött. Azóta nem látták Télapót. Itt szeretném megjegyezni, hogy be lett bizonyítva, hogy Bermuda háromszög ide, vagy oda, Télapó nem létezik. Hogy miért? Nos, nézzük a tényeket:
1) A rénszarvasok egyik ismert faja sem képes repülni. Igaz, még körülbelül 300,000 élõ sejt nem lett áthatóan tanulmányozva, ezek többsége azonban valamilyen baktérium. De ez nem zárja ki TELJESEN a repülõ rénszarvasok létezését.
2) A világon 2 milliárd gyerek van (18 év alatti személy). A Télapó nem látogatja meg a Muzulmán, Hindu, Zsidó és Buddhista gyerekeket, ami ezt a számot 85%-kal csökkenti, tehát marad 378 millió gyerek. Háztartásonként átlagosan 3,5 gyerek van, ami 91,8 millió házat jelent. Tételezzük fel, hogy lakásonként legalább 1 jó gyerek van.
3) Télapónak, a különbözõ idõzónák, és a Föld forgása miatt 31 órája van, hogy az ajándékokat szétossza, feltételezve, hogy Keletrõl Nyugat felé halad (ami logikus). Ez másodpercenként 822,6 lakást jelent. Tehát lakásonként 1/1000 másodperce van arra, hogy megálljon, kiszálljon a szánból, leugorjon a kéményen, lerakja az ajándékokat, a kéményen visszamásszon, beszálljon a szánba, és a következõ házhoz menjen. Ha feltételezzük, hogy a 91,8 millió háztartás a világ különbözõ részein található, akkor az háztartásonként 0,78 mérföldet, összesen 75,5 millió mérföldet jelent. Ekkor még nem számoltuk bele azt, amit 31 óránként egyszer mindenképpen csinál mindenki, valamint az étkezést, stb.
Ez 650 mérföld/másodperces sebességet követel, ami a hangsebesség 3000-szerese. összehasonlításképpen, a leggyorsabb ember által készített jármu, az Ulysses urszonda mindössze 27,4 mérföldet tett meg másodpercenként. Egy hagyományos rénszarvas legjobb esetben is csak 15 mérföldet képes futni óránként.
4) A játékok súlya egy újabb érdekes eredményhez vezet. Ha minden gyerek csak egy közepes méretu lego csomagot kap (1 kg), az 321.300 tonnát jelent, és akkor még nem számoltuk Télapót, aki az állítások szerint igencsak túlsúlyos. A földön egy hagyományos rénszarvas maximum 150 kg-t képes húzni. Feltételezve, hogy a "repülõ rénszarvasok" ennél ügyesebbek, és tízszer ennyit bírnak el, akkor is 214.200 rénszarvasra van szükség, nem pedig 6-8-ra, ahogyan azt a szemtanúk állítják. A sok rénszarvas persze tovább növeli a szán súlyát, ami most már 353.430 tonna. Megintcsak összehasonlításként: ez a Queen Elizabeth hajó súlyának négyszerese.
5) Egy 353.000 tonna súlyú test 650 mérföld/óra sebesség mellett óriási légellenállásba ütközik, ami felízzítja a szarvasokat, mint ahogyan a Föld légkörébe lépõ urhajó is felízzik. Szarvasonként 14,3 QUINTILLION Joul/mp energia szabadul fel, ami a szarvasokat és a szánt azonnal lángba borítja, és az egész fogat 4,26 ezred másordepc alatt megsemmisül.
Röviden: ha valaha létezett is Télapó, most már biztos nem él.
De, mint említettem, programozó vagyok. És eközben sok érdekes emberrel találkozom, akik szintén programozók akarnak lenni. Különbözõ kategóriákba szoktam sorolni az embereket, viselkedésük alapján. Az egyik kategória, aki úgy jön oda hozzám, hogy "Tegnap kipróbáltam ezt az izét, tudod, és akkor tudod, muködött, de most, izé, ez az izé, tudod nem megy. Mi van vele?" Bennük az a jó, hogy érdekes kommunikációs formát próbálnak alkalmazni. Igaz, a majmok is. A másik típus, a "lenyomtan a SHIFT F6-ot, majd a CTRL F8-at, aztán az F4-et, majd az ALT-F2-t, és most az egész olyan furcsa." Õk maguk próbálják megoldani a felmerülõ problémákat, eközben lefordítják az egész dokumentumot Navajo nyelvre, anélkül, hogy tudnának róla. Talán a legérdekesebb az a típus, aki "a mellékelt adatokkal men muködött, úgyhogy a nagyi receptjének paramétereit adtam meg, így már jó". Ez a típus maga javítja meg a hibákat. A "megjavítja" kifejezés azért egy kicsit erõs. De õket könnyen fel lehet ismerni onna, hogy ha egy sorban hiba van, akkor nem kijavítják, hanem kitörlik azt a sort. Erre egy megtörtént eset, hogy a srác szólt, hogy a programja lefordítódik, de nem csinál semmit. Pár perces vizsgálódás után kiderült, hogy az ÖSSZES sor elõtt a "MEGJEGYZÉS" jel található. A "miért?" kérdésre annyi volt a válasz, hogy "Csak így tudtam a gépet rávenni, hogy fordítsa le." A következõ típus az "Amikor a múlt héten telihold volt, vékony volt a felhõzet, beírtam, hogy l77, és futott a program!" Tõlük meg lehet tanulni a primitív mitológia alapjait, nem mintha ez a legtöbb programozót érdekelné. Õket is könnyen fel lehet ismerni, onnan, hogy rengeteg olyan kérdést tesznek fel, amiknek az adott témához semmi köze. Aztán van az a típus, aki MINDEN körülmény mellett képes azt csinálni, amit akar. Erre egy szintén megtörtént eset: az egyik gép hálózati kártyája felgyulladt (hogy miért, az most lényegtelen), úgyhogy a gép ki lett kötve a hálózatból. Ketten leültek mellé, és fél órán keresztül képesek voltak úgy tenni, mintha minden teljesen normális lenne. Végül megkérdezték, hogy arról a géprõl hogy lehet belépni. érdemes még megemlíteni azt a típust, aki mindig új kihívásokat ad: "Ez MacWrite-ban van írva. Fel szeretném tenni egy UNIX gépre, és onnan PC-re, hogy Windows-ban használhassam. Hogy kell?" Az új kihívások ellenére, az ilyen felhasználók mellett az ember gyakran kívánja, hogy bárcsak inkább szemétszedõnek ment volna. Van még a "mester", aki mindent megmutat lépésrõl lépésre, hogy megtudd, mi a hiba. "Igy, elõször beléptem, így, aztán beírtam a jelszavam, így, aztán elindítottam a szövegszerkesztõt, így, aztán betöltöttem a file-t, így, szerkesztettem, így, kifújtam az orrom, így..." A hátrányuk az, hogy ezt képesek 4-5 órán keresztül csinálni. Valamint szelektív süketségük van a "Jó, és mi volt a HIBA?" kérdésre.
De nem mindig akartam programozó lenni. Most például azon gondolkozom, hogy autójavítót nyitok. A kerekek felfújásához szükséges levegõ már megvan. Egy idõben külkereskedelemmel akartam foglalkozni. Biztos felvettek volna, hiszen a dolgok 90%-a külföldön történik. Egyszer egy dalt is írtam. De mivel nem tudok kottát olvasni, nem tudom, hogy mi lett belõle. Néha, amikor a rádiót hallgatom, eszembe jut, hogy "Hé, ezt lehet, hogy én írtam."
Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt tudok egy teljes órát várni.
Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Ugyhogy jövõ héten Londonba költözök.
A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy úszófelszerelést, amit még én magam készítettem, szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor kijöttem a medencébõl, senki nem tudott úszni, amíg vissza nem mentem.
Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel.
Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejuleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd muködni abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll, addig, amíg be nem érsz dolgozni.
Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".
Aztán eszembe jut, hogy ezeken nem nekem kell gondolkozni, hiszen én csak Chief Programmer vagyok az iSYS Hungary- nál... "